"Túl sok vagy nekem, de nem bírom megmondani" - Hogyan jelöljük ki a határainkat?

Biztosan találkoztatok már azzal az érzéssel, hogy valakit megismerve, egyszerűen azt érzitek, hogy a másik túl sok. Túl sokat vár el, túl sokat oszt meg magáról, az időnk túl nagy részére tart igényt. Ettől a betolakodó közeledéstől hirtelen valami kényelmetlen feszítő érzés kerít hatalmába. Még a kedvesség is lehet terhes, ha az az érzésünk, hogy még nem tart ott a kapcsolat, hogy viszonozni tudjuk. Ilyenkor egy kellemetlen kötelezettség keletkezik, amit csak összeszorított fogakkal lehet kiegyenlíteni- ha rá tudjuk venni magunkat. Ez a kellemetlen érzés abból fakad, hogy valaki átlépett a határainkon. Persze egyáltalán nem biztos, hogy csak a másik tehet róla. Az is elképzelhető, hogy mi magunk nem jelöltük ki megfelelően, hogy mi az ami belefér nekünk az adott kapcsolatban.

A határ kérdés leginkább utólagosan válik világossá, amikor már előállt a kényelmetlen helyzet. Persze az idő előrehaladtával, ahogy egyre jobban megismerjük magunkat, már pontosan tudjuk, hogy mi az, ami még kényelmes számunkra és ezt jó esetben kommunikálni is tudjuk a külvilág felé.

Egészséges határok nélkül nincsen egészséges emberi kapcsolat. Jól látszik ez családterápiás oldalról is, amikor a családtagok között a határok elmosódottak és ez végül mindig diszfunkcionális működéshez vezet. Ugyanígy a családon kívüli kapcsolatok is egészségtelen irányba fejlődnek, ha nincsenek mindkét fél számára kényelmes határok. Határátlépés lehet, amikor egy új ismerős minden nap hívogatja a másikat, nem gondolva arra, hogy a másiknak ez terhes. Vagy ugyanez a helyzet, amikor valaki 2 hét ismeretség után már a közös nyaralást tervezi. Vagy bevonja újdonsült kollegáját a szexuális élete különböző részleteibe. A hátárátlépés a kapcsolat legelején valósul meg és attól függően kerül elfogadásra vagy elutasításra, hogy milyen a befogadó személyisége. Az érett személyiség nem szeret függésben létezni és kényelmetlennek éli meg a hirtelen túlzott közeledést. Amikor valaki egy kapcsolatban meghúzza a határokat, azzal valójában a saját értékeit, igényeit fejezi ki mások felé, annak érdekében, hogy kényelmesen, feszültség nélkül tudjon másokhoz kapcsolódni. Természetesen ez nem mindig könnyű feladat, hiszen szükséges hozzá egy jó adag önismeret és magabiztosság is.

A határok meghúzásánál érdemes önmagunkkal kapcsolatban néhány fontos kérdésen elgondolkodni:

• Milyen szorosságú kapcsolatot viselsz jól? Például szívesen válaszolsz naponta egy-két smsre, de soknak érzed, ha a másik naponta többször felhív.
• Milyen témákról beszélgetsz szívesen másokkal? Például lehet, hogy úgy szocializálódtál, hogy a szexuális életed csak a párodra és rád tartozik és nem akarod ezt a témát a barátnőiddel megvitatni.
• Mennyi időt szeretsz magadban vagy a pároddal/családoddal tölteni és mennyit szánsz a kollegákra és barátokra?
• Mi az az abszolút határ, amit ha valaki átlép, az a kapcsolat végéhez vezet?Például, ha újdonsült párod a hátad mögött a szüleidtől kér párkapcsolati tanácsot.
• Milyen értékeket hozol otthonról? Ez nagyon fontos, hiszen egy teljesen eltérő értékrend a legtöbb esetben rengeteg konfliktushoz vezet.
• Mi az, ami nehézség volt neked a családodban, és, amit semmiképp sem szeretnél viszontlátni a felnőtt életedben? Ilyen lehet például, hogy nálatok otthon bárki ki-be járkálhatott a fürdőszobában, függetlenül attól, hogy volt-e bent valaki, de téged ez valójában nagyon zavart.
• Mik azok ez emberi értékek, amiket igazán becsülsz másokban?

Az biztos, hogy minél jobban ismered magad, annál hatékonyabban tudsz kiállni magadért az életed különböző kapcsolataiban. Ahogy persze idősödik az ember, egyre értékesebbé válik a saját ideje és ilyenkor a határok is merevebbé válnak. 18-20 évesen még könnyedén mondunk igent akár mindennap különböző programra, megyünk bele olyan helyzetekbe, amig nem feltétlenül annyira kényelmesek, aztán később párkapcsolatban, család és gyerek mellett már egészen mások a prioritásaink.

Új kapcsolat elején persze sokkal nagyobb stresszt okoz a határok meghúzása, hiszen erős lehet az elutasítástól való félelem. Ilyenkor gyakori, hogy többet engedünk meg a másiknak, mint ami igazán kényelmes lenne, aztán később érezzük ennek kellemetlen hatásait. Fontos mérlegelni egy-egy kapcsolatnál, hogy érdemes-e az értékes időnkből áldozni rá, ha közben folyton el kell nyomnunk magunkban a feszültséget jelző belső hangot. Ideális esetben, ahogy érik a személyiség, egyre inkább képesek leszünk arra, hogy ezeket a határokat asszertívan kommunikáljuk a külvilág felé.

A határok meghúzása tulajdonképpen az önbecsülés, az önmagunk iránti tiszteletet jelképe. Annak a fokmérője, hogy mennyire halljuk meg és respektáljuk a belső iránytűnket, ami jelzi, ha egy kapcsolat terhes számunkra.

Frank-Bozóki Eszter