Apai szerepek régen és ma
Míg két-három évszázaddal ezelőtt az apák feladata lényegében a családfenntartásra és az erkölcsi, vallási nevelésre korlátozódott, az iparosodás és városiasodás fellendülésével, a családfők a munkájuk által sokszor távol kerültek családjuktól. Ez nem csupán az apai szerepvállalás csökkenéséhez, hanem a gyermeküket egyedül nevelő anyák, illetve a házasságon kívül született gyermekek számának nagy mértékű növekedéséhez vezetett. Az apai szerep ebben az időszakban minimálisra korlátozódott, amit az állam rendszer szinten jóléti programokkal igyekezett kompenzálni.
A változások másik nagy hulláma a feminista mozgalmak előretöréséhez vezethető vissza. A nők kiterjesztett jogai jelentős hatással voltak és vannak napjainkban is az apai szerepre. Jól mutatja ezt a változást, hogy az elmúlt 70 évben 33%-ról több, mint 60%-ra nőtt a munkát vállaló vagy kereső nők aránya, vagyis a korábban egyértelműen háztartásbeli szerepet betöltő nők száma drasztikusan csökkent. A nők növekvő pénzügyi ereje háttérbe szorította a férfiak családfenntartó dominanciáját, amelynek hatása nem csak anyagi, de pszichés szinten is belátható. A korábban irányító szerepben levő férfiaknak olyan helyzettel kellett megbirkózniuk, amelyben feleségük korábbi függése semmissé vált, sőt bizonyos esetekben a nő vette át a fő kereső szerepét. Ezzel párhuzamosan a csökkenő termékenység, a válások és újraházasodások növekvő száma, illetve a házasságon kívül született gyermekek miatt, megváltozott a családok szerkezete is, amelyek mind a hagyományos apai szereptől eltérő szerepeket rónak a férfiakra. A mai apák olyan új kihívásokkal kénytelenek szembenézni, amelyek nagyban eltérnek néhány évszázaddal ezelőtti társaikétól.
Apai gondoskodás: mitől függ?
A gyermek igényeit tekintve a vizsgálatok hagyományosan az anyai válaszkészségre helyezték a hangsúlyt, de a tudomány felismerte az apák nagyobb mértékű feladatvállalását, és egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a férfiak miként elégitik ki gyermekeik igényeit, milyen a jó apa. Az apák szerepét vizsgáló amerikai kutatás azt találta, hogy azok az apák involválódnak jobban a gondozói feladatokba:
- Akik kisebb hangsúlyt fektetnek karrierjükre, míg feleségük nagyobbat.
- Akik olyan pozitív alkalmazkodási jellemzőkkel bírnak, mint a magas önbecsülés, jó megküzdési képesség, illetve depresszióra és magányra való alacsony fogékonyság.
- Akik párja a házasságban nagyobb intimitásról számol be.
- Akiknek fiú gyermekük van.
Bár a közvélekedés sokszor szereti az anyák kizárólagos szerepét hangsúlyozni, a kutatások azt mutatják, hogy az apai szeretet hatása épp olyan fontos a gyerek egészséges érzelmi fejlődéséhez, mint az anyáé. Az apák szeretete segíti a gyerekeket abban, hogy megtalálják helyüket a világban, ami hozzájárul a társas, érzelmi és értelmi fejlődésükhöz. Továbbá úgy tűnik, hogy a több apai szeretetben részesülő gyerekeknél kevésbé jellemzőek a magatartási zavarok, illetve az alkohol és kábítószerfogyasztás.
Érdekességek a különböző hátterű apákról
- Úgy tűnik, hogy az iskolázott, de alacsony jövedelmű, kisebbségi és nem a gyermekükkel élő apák jellemzőbben vesznek részt a gyermekek körüli teendőkben
- Másik érdekesség, hogy az afro-amerikai apák jobban bevonódnak gyermekeik fizikai gondozásába, etetésébe, pelenkázásába, mint a fehér vagy spanyol ajkú apák, és a közösség el is várja a gyermekükkel nem együtt élő apáktól a tisztességes érzelmi és anyagi támogatást.
- Szomorú tény, hogy az apa munkanélkülisége számos esetben vezet oda, hogy az anya vagy más családtag nem pártolja a gyermekkel való kapcsolattartását, vagy rosszabb esetben az apa szégyelli magát emiatt annyira, hogy nem akar kapcsolatban lenni gyermekével.
A kutatások egyértelműen mutatják, hogy az apa kapcsolata az édesanyával nagyban meghatározza az apa gondozói minőségét.
Otthon maradó apák
Bár még mindig minimális mértékben, de újkori jelenség, hogy egyre több apa vállal fel gondozói státust, míg az anya visszatér a munka világába. Az apák "GYES-en" maradása jellemzően az anya karrierépítési igényéből fakad, de előfordul az is, hogy a férfiban nagyon erős a gondozói vágy. Az otthon maradó apáknak, akik ugyan kényelmesen öltik magukra a hagyományosan női szerepeket, nincs könnyű dolguk, mert azáltal, hogy megsértik a "férfias magatartás" normáit, sok esetben válnak stigmatizáltá. További nehézség, hogy alacsony létszámuk miatt, nehezebben találnak szülőtársakat, közösséget, mint a gyermeküket gondozó nők, és sokszor számolnak be arról, hogy a játszótéren ferde szemmel néznek rájuk vagy egyszerűen elkerülik őket.
Összességében jól látszik, hogy milyen komplex változásokon ment keresztül az apai szerep az elmúlt évszázadokban, komoly kihívások elé állítva a férfiakat. Jól kirajzolódik, hogy az apa jelenléte és szeretete ugyanolyan fontos szerepet tölt be a gyermek életében, mint az anyáé, és a minőség kulcsa a két szülő közötti pozitív viszonyban van. Ez azért nagyon fontos meglátás, mert nem csupán a gyermeküket közösen nevelő szülőkre vonatkozik, hanem ugyanúgy igaz az elvált szülők gyermekére is, vagyis a két szülő közötti gyermekgondozással kapcsolatos harmonikus együttműködése, ebben az esetben is hatással van a gyermek megfelelő érzelmi és társas fejlődésére. A legfontosabb tényező pedig a biztos és folytonos támasz a gyermek életében.
Frank-Bozóki Eszter