A szerelem összetevői

Sokféle szerelem létezik. Ezt valószínűleg sokan tapasztaltuk már saját bőrünkön is. Lehet perzselő és gyorsan múló vagy lassan kialakuló és hosszan tartó, de akár az is előfordulhat, hogy korábbi barátunk lép elő szerelmünk tárgyává. Hasonlóan gondolkodott a szerelem sokszínűségéről Sternberg is, aki megalkotta a Szerelem Háromszög Elméletét.

Sternberg úgy gondolta, hogy a szerelemnek maximum 3 komponense lehet, amelyek különböző arányban vannak jelen egy kapcsolatban, és ez határozza meg a szerelem típusát. Bár az elméletben a tiszta típusok jelennek meg, a való életben természetesen keverten fordulnak elő a szerelmi fajtái.

Lássuk az összetevőket:

A szerelem első lehetséges komponense az elméletalkotó szerintaz INTIMITÁS.Nyilván azt gondolják most sokan, hogy "de hiszen ez evidens", a szerző szerint ugyanakkor korántsem az. Intimitás alatt Sternberg a kapcsolatban résztvevő felek közelségére, egymáshoz való kötődésére gondol. Minél közelebb érezzük magunkhoz a másikat, annál többet tárunk fel múltunkból, érzéseinkből, félelmeinkből, annál könnyebben fedjük fel gyenge pontjainkat, azt remélve, hogy viszonzásképpen partnerünk is hasonlóképpen cselekszik.A második komponens a SZENVEDÉLY, amelyre gondolva joggal jut eszünkbe a szex. A szenvedélyt általában a másik fizikai vonzereje táplálja és alapot teremt az erotikus érdeklődésnek, majd a szexuális együttlétnek. A szenvedély felelős a "pillangók repkednek a gyomromban" érzésért, vagyis azért, hogy úgy érezzük, "odáig vagyunk" a másikért.A harmadik lehetséges összetevő az ELKÖTELEZETTSÉG. Ez az összetevő lényegében a fejünkben dől el, vagyis arról a döntésünkről szól, hogy lehorgonyozzunk-e a másik mellett.

A 3 alkotóelem alapján Sternberg 7 fajta szerelmi kapcsolat típust írt le:

• Szeretetnek nevezi Sternberg azt a kapcsolatot, amelyben csak az intimitás van jelen, és a felek ugyan közel érzik magukat egymáshoz, de hiányzik a szexualitás, a bizsergés egymás iránt és a pár tagjai nem szerepelnek egymás hosszú távú terveiben, mint szerelmi partner.
• A társas szerelem a szeretetnek egy továbbfejlesztett változata, mert itt már az intimitás mellett jelen van az egymás iránti elkötelezettség, de a szexuális vonzalom továbbra is hiányzik a kapcsolatból.
• Létezik olyan kapcsolat is, amelyben csupán az elkötelezettség jelenik meg, de a felek se nem vonzódnak egymáshoz szexuálisan, se nem osztják meg egymással legbensőbb énjüket. Ezt nevezi Sternberg üres szerelemnek.
• Buta szerelemnek nevezi a szerző azt a kapcsolatot, amelyben lényegében csak a szenvedély, a szexualitás van jelen, miközben a többi tényező hiányzik. Ezek a kapcsolatok szexen alapulnak és kérészéletűek. Ezt tapasztaljuk olyankor, amikor egy ismerősünknek rövid távra elveszi valaki az eszét, de a kapcsolat mélysége nem mutatkozik meg és nem tart sokáig a lángolás.
• Az elvakult szerelem az a típus, amelyben a szenvedély és az elköteleződés jellemző. Átfogalmazva, ezek azok a kapcsolatok, amelyeket hosszú távon a szex tart egyben, de a felek egymás mélységeit nem ismerik meg.
• Romantikus szerelem esetén jellemző a felekre az intimitás és a szenvedély, de a hosszú távú tervezés nem jelenik meg a partnerek fejében.
• Végül az ideális, egyensúlyi állapot a beteljesült szerelem, amely ugyanúgy tartalmaz szenvedélyt, intimitást és komoly, hosszú távú elköteleződést. Ez a önfeledt boldogság állapota, amikor a felek a legbensőbb érzéseiket, gyengeségeiket megosztják egymással, a szexualitás kiteljesedik a kapcsolatban és mindkét fél hosszú távon, általában házasságban gondolkodik a másikkal kapcsolatban.

Mi kell a beteljesült szerelemhez?

Sternberg szerint a pároknak folyamatosan dolgozni kell a kapcsolaton, ahhoz, hogy az egyensúlyi állapot kialakuljon és fennmaradjon. A hangsúly az egymás iránti odafigyelésen, türelmen és a megbocsátáson van. A szerző ugyanakkor leszögezi, hogy egy kapcsolat életében az egyes szerelmi típusok folyamatosan váltakoznak, és nem kell kétségbe esnünk, ha most éppen nem érezzük ideálisnak szerelmünket. A jövőbe vetett pozitív szemlélet segíthet átlendülni a mélypontokon, és egy teljesebb szerelem átélése felé vezetheti a pár tagjait.

Forrás: Bányai Éva- Varga Katalin (Szerk.) Affektív pszichológia, Medicina, 2012.