A párkapcsolatok néhány tipikus nehézsége

A cikk témája a jól működő házasság/kapcsolat titka. Vagyis talán inkább az ellenkezője: mitől nem működik? Mi vezet olyan gyakran és olyan gyorsan váláshoz a párok jelentős részénél?

Jól emlékszem az érzésre, mikor a baráti körben az első pár nyújtotta be a válási papírokat csupán egy évvel a házasságkötést követően, a harmincas éveik elején. Ilyenkor persze megijed és elgondolkodik az ember... Ha náluk így végződött, mitől működne az én házasságom? Lehet, hogy pont ugyanúgy gyűrjük egymást, ahogyan ők, csak mi még nem látjuk, hogy ez hova vezet? Egyáltalán honnan tudhatom vagy tudhatom-e, hogy mik az esélyeim a hosszú, jó kapcsolatra?

Valószínűleg butaság lenne esélyeket latolgatni, hiszen ennek akkor lenne értelme, ha az élet egy jól kiszámítható mederben, előre látható algoritmus szerint zajlana, márpedig sokszor halljuk, hogy váratlan események és ismeretségek vezetnek egy-egy kapcsolat megromlásához.

Ebből következően talán könnyebb a másik végéről megközelíteni a dolgokat, és azon morfondírozni, hogy mi az, ami biztosan árt egy kapcsolatnak.

A következőkben 5 olyan - véleményem szerint tipikus - területet mutatok be, amelyek rendszeresen vezetnek házasságok megromlásához.

• Megtépázott szabadság: valahol a szíve mélyén mindenki érzi, hogy egy megcsaláshoz nem kell egy kitüntetett szombat este, egy bejelentett alkalom, ennek ellenére sokszor okoz komoly problémát a másik szabadságának tiszteletben tartása, baráti vagy kollegiális kimozdulásainak támogatása. És itt nem csak "hisztiző" nőkről van szó, ahogyan azt sokszor sztereotípiák alapján hallani lehet, hanem férfiak is nehezen engedik párjukat egyedül szórakozni, attól félve, hogy ez kiváló alkalom a félrelépésre. Többek között két fontos jelenséget érdemes kihangsúlyozni e véleményem szerint hibás működés mögött. Az egyik a felek saját magukba vetett hitének hiánya, amely azt sugallja, hogy ők nem elegendőek a másik számára. Ez vezet annak az elengedhetetlen bizalomnak és biztonságnak az elvesztéséhez, hogy bárhol is legyen a másik, nem lesz szüksége mások által nyújtott örömökre. A másik pedig az az ellentétes hatás, amelyet a másik korlátozása kivált. Nem egyszer lehet hallani arról, hogy egyébként tökéletesen hűséges felek kifelé kacsintását lehet szép lassan, néhány megfelelően célzott megjegyzéssel feltüzelni. A korábban teljes mértékben érdektelen titkárnő vagy főnök egyre vonzóbbá válhat, míg magától az adott félnek eszébe sem jutott volna úgynézni a céltábla közepén álló személyre.

• Folyamatos kontroll: amikor a felek, akár viccesen, arról számolnak be, hogy néha-néha egymás üzeneteiben vagy emailjeiben bányásznak, akkor az jól jelzi, hogy a bizalom alapjai hiányoznak a kapcsolatban. Mindenki privát szférájában lehetnek olyan mondatok, amelyek a másik számára bántóan hathatnak, akkor is, ha szó sincs semmiféle hűtlenségről. Az, hogy párunk milyen szerepben jelenik meg előttünk, nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatában hasonló arcát mutatja meg. Egy férfi feltehetően máshogy kommunikál a családi hétvégről a haverjaival, még ha csupán jópofoságnak is szánja, ahogy máshogy osztjai meg gondolatait a feleség a barátnőivel. Mindenkinek jár a privát szféra, a házasság (jó esetben) nem jelent totális szimbiózist. A külső kapcsolatok forrást adhatnak a feleknek a megújulásra, az új ingerek házasságba való bevitelére, vagy egyszerűen a feszültség leadására, ami így nem minden esetben a házasságban vezetődik le.

• Játszma: egy bizonyos életkorig természetes a felek közti cica-egér harc, hiszen a fiatal felnőttek sokszor így próbálgatják felnőtt szerepeiket a kapcsolatokban. Ugyanakkor amikor a házasság még mindig utalásokra, rejtett üzenetekre és egymás lenyomására épül, akkor sok jó hosszú távon nem várható. Bár nevetségesen egyszerűen hangzik, de ha szeretnénk valamit, akkor azt egyszerűen mondjuk ki. Ne várjuk hogy a másik majd olvas a gondolatainkban, és annak felimerését sem, hogy igazából B-t szeretnénk, bár A-t mondunk. Mindenki a saját kis csomagjaival érkezik a kapcsolatába, és ez a csomag azokból a tapasztalatokból épül, amelyeket az eredeti családjában gyűjtött. Jól belátható, hogy kicsi az esély a minták totális egyezésére, úgyhogy, ha nem szeretnénk folyamatos félreértéseket és vitákat, akkor ne játszmázzunk, hanem törekedjünk az egyértelmű és tiszta kommunikációra. A "tudnia kéne, éreznie kéne, látnia kéne" számtalanszor vezet zsákutcába. Ne mindenáron az igazunkat akarjuk, hanem boldogságra törekedjünk.

• Minősítés: tudom, könnyű mondani! Aki már jó ideje kapcsolatban él az valószínűleg megtapasztalta, amint összeszorított szájjal fogja vissza magát, hogy ne küldje el a másikat melegebb éghajlatra... Ilyen azt hiszem a legtöbb házasságban és kapcsolatban előfordul. Ugyanakkor annak betartása, hogy a vita során a konkrét tárgy vagy viselkedés maradjon a fókuszban, elengedhetetlen ahhoz, hogy ne mérgesedjenek el a dolgok. Ha már nagyon tele a hócipő, akkor inkább vonuljunk vissza kicsit, és próbáljuk meg elkerülni, hogy a veszekedés a másik pocskondiázásához vezessen, mert a küszöböt egyszer átlépve valószínűleg sokkal könnyebben tesszük meg újra és újra.

• Ragaszkodás a nekünk nem fontoshoz: ez a kérdés tipikusan akkor válik forró talajjá, amikor gyerek születik a pár életébe és mindenki hozza a saját elképzeléseit. A kimerültség, az új szerepek okozta stressz és a bizonytalanság könnyen változtat korábban semlegesnek tűnő témákat tűzokádó sárkánnyá. Különösen úgy, hogy gyereknevelés kapcsán mindenki hoz valamiféle elképzelést "otthonról". Számtalanszor voltam szemtanúja annak, hogy korábban nagyszerűen működő kapcsolatok bicsaklottak el a családdá válás első évében, sokszor olyan bagatell témákon, hogy éppen hogyan legyen a baba öltöztetve, mit kapjon enni vagy hány órát töltsön a játszótéren. Na de kinek az akarata előbbre való? Kié érvényesüljön? Azt gondolom, hogy mivel a legtöbb esetben tisztán racionális kérdésekről zajlik a vita, érdemes tisztázni, hogy valójában mennyire fontos adott terület egyik vagy másik résztvevőnek. Egyszerű szabályokkal, mint "az öltöztetés az én reszortom, míg az etetés a tiéd" sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat és párunkat, és nem sodorjuk valójában totálisan indifferens témák által szőnyeg szélére a házasságunkat.

A felsorolt 5 terület természetesen csak csepp a tengerben, hiszen számtalan egyébre, szerelemre, szeretetre, tiszteletre, odafigyelésre, elismerésre van szükség egy jól működő társas élethez, de ezek a kérdések mégis könnyen hatalmasodnak el, és válnak romboló szörnyekké, tönkre téve az elején egyébként meglevő egyéb stabil alapokat.

Továbbra sem tudhatjuk, hogy nekünk a másikkal mennyi közös idő adatik meg, de az biztos, hogy minden egyes felesleges vita és bántás elkerülése újabb és újabb közös nappal ajándékoz meg bennünket.