A családtól való függetlenedés transzgenerációs hatásai

Mit is jelent a család? Valószínűleg legtöbben könnyen megfogalmazunk egy definíciót saját tapasztalataink vagy vágyaink alapján. A család fogalmáról minden emberben él egy elképzelés és intuitívan rátapintunk bizonyos folyamatokra, szabályszerűségekre, amelyeknek megfigyelői vagy résztvevői vagyunk/voltunk a családunkban. Az eredeti családunkban zajló folyamatok, illetve pozícióink egyfajta mintaként is szolgálnak. Erősen meghatározzák, hogy saját családunkban milyen szerepeket vállalunk majd fel és miket nem, a kommunikáció milyen formáit részesítjük előnyben, a konfliktusmegoldásnak jellemzően milyen eszközeit alkalmazzuk, és milyen értékek mentén szervezzük családi életünket.

A családban zajló néhány fontos folyamatok és fogalmak bemutatásához Murray Bowen családterápiás elméletét és gondolatait hívom segítségül.

Az autonómia elérése

Bowen első, és a családi működés megértéséhez elengedhetetlen fogalma az elkülönülés. A családban Bowen szerint két egymásnak feszülő erő állandó jelenléte jellemző:

• Az egyik ilyen erő a családi egység és összetartozás felé tolja az egyént,
• A másik ellenben az egyén autonómiájáért, önállóságáért küzd.

Az, hogy egy családban, az egyes családtagok életében miként hatnak ezek az erők, az nagyban függ a személyen belüli tényezőktől és a családtagok közötti viszonyoktól. A családról való leválás és autonómia kialakítása szorongással jár, ami egy természetes folyamat. Ugyanakkor ha az egyén fel tudja mérni saját autonómiája fontosságát és képes a szorongató érzéseket leválasztani a racionális gondolatoktól, akkor érzelmi síkon megmaradhat az intimitás a családdal, de mégis képes lehet egységes egészként megélni önmagát akkor is, ha nem fúzióban él családjával. Azért fontos a különállóság megtapasztalása, mert az a személy, aki fúzióban él családjával, azt a család minden érzelmi rezdülése folyamatosan magával rántja, így nem lesz képes kívülről, objektívan ránézni a folyamatokra. Ezzel együtt felnőttként sem fog tudni önálló életet kialakítani. Aki túlzottan függő viszonyban van, az mindig ki lesz szolgáltatva a család érzelmi viharainak, és mindig mások érzelmi ingereinek rendelődik alá. A nagyon erős fúzióban élő családok tagjai, ha nem képesek ebből elkülönülni, akkor később is ebben a pozícióban ragadnak,és hasonlóan fuzionált lesz a következő kapcsolatuk is.

Bowen egy nullától százig terjedő skálán számszerűsítette az elkülönülés különböző szintjeit,ahol nullánál van a teljes fúzióban élő személy, és száznál a teljesen elkülönült.

• 50 alatt Bowen szerint az egyén folyamatosan mások tetszésének elnyerésére törekszik, állandóan mások bíztatását, támogatását igényli. A legfontosabb számára a biztonság, így igyekszik a vitákat és a feszültséget elkerülni, és nehezen hoz döntéseket mások véleményétől függetlenül.
• 50 és 75 között álló egyénnek ugyan vannak saját konkrét elképzelései és szilárd értékrendje, de még mindig azon a szinten van, amikor túlzottan mások véleményére támaszkodik. Mivel érzelmei és gondolatai még nem elkülönültek, ezért jellemzően érzelmi döntéseket hoz, és ezeknél a döntéseknél fontos, hogy a hozzá közelálló személyek egyetértsenek vele.
• 75 és 100 között az egyénnek már jól megfogalmazott céljai és értékei vannak, autonóm módon működik, képes felvállalni a konfliktust és a stresszt, mert önállóan meg tud birkózni vele. A szelfje szilárd.

Hasonló a hasonlóhoz

Bowen szerint az emberek jellemzően saját függetlenségi szintjükhöz hasonló szinten levő személlyel kötik össze az életüket. Az elkülönültségi szintjüket meghatározza a helyük a testvérsorban, illetve a szereprendszer és működés, ami a családban jellemző. Az elkülönülés alacsony szintjén levő személyek a saját újdonsült párkapcsolatukban és családjukban is hasonlóan fúziós kapcsolatot hoznak létre, de jól beláthatóan az egymásban való túlzott kapaszkodástól, a folyamatos elismerés és visszajelzés iránti igénytől ez a rendszer érzelmileg rendkívül labilis lesz.Minél erősebb az összekapcsolódás, annál magasabb lesz a szorongás szintje. A szorongást pedig valamilyen módon el kell vezetni, ami megnyilvánulhat eltávolodásban, vitában vagy harmadik személy bevonásában.

A feszültség tehát utat tör magának és Bowen szerint ez jellemzően három mintázatban nyilvánul meg:

• Bűnbak a családban: ez jellemzően az a mintázat, amikor az egyik családtagnak érzelmi vagy fizikai működési nehézségei vannak, a családi működés arra áll rá, hogy a feszültség a családban az ő deficites működéséből fakad, és ez lesz konstansan a megküzdési mód a feszültséggel szemben. A nehezebben funkcionáló családtag aránytalan mértékben vállalja magára a feszültség forrásának szerepét, miközben a valódi probléma, hogy egyik családtag sincs az elkülönülés megfelelő szintjén.
• Nyílt, állandó konfliktusa házasságban: Ebben a mintázatban folyamatosan váltakozik a nyílt, konfliktusos eltávolodás és a nagy összeborulások időszaka. Az egész családi működés olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, amelyben minden helyzetben nagyon erős érzelmek jellemzőek.
• Gyerek a fókuszban: az a tipikus felállás, amikor a gyereknek kialakul pszichés zavara és ez a pszichés probléma lehetővé teszi, hogy a szülők tagadják vagy figyelmen kívül hagyják saját problémájukat. Ezáltal természetesen csökken a feszültség a pár tagjai között. Bowen szerint jellemzően minden családban van egy gyerek, aki érzékenyebben rezonál a szülők problémáira, jobban bevonódik, és ez annál inkább így van, minél kevésbé különült el a gyerek.

Az elkülönülés és a családi mintázatok transzgenerációs képet mutatnak. Nagyon sokszor segíthet az aktuális kapcsolati problémák megértésében, ha feltérképezzük az eredeti családunkban levő mintázatokat, szokásokat, szerepeket, és a családi összeolvadás mértékét. Bowen szerint az egyetlen hatékony mód, hogy jelenbeli kapcsolati problémáinkat rendezzük, ha visszamegyünk eredeti családunkba és az ott levő interakcióinkban teszünk rendet. Az egyén változása magával vonja ezután a családtagok változását is.

Forrás: H.&I. Goldenberg: Áttekintés a családról, második kötet