Családterápia

A családterápia az egyén helyett a kontextusra fókuszál, amelyben az egyén tünetei megjelennek, illetve ezen belül minden családtag élményvilágát, érzéseit és gondolatait fontosnak tartja a javulás érdekében. Ez a terápiás módszer abból indul ki, hogy ahhoz, hogy megértsük az egyén működését, meg kell ismernünk azt a környezetet, azt a kapcsolati rendszert, amelyben mindennapjait tölti. Az érzelmi nehézségek, pszichopatológiai tünetek okát úgy lehet hatékonyan feltárni, ha látjuk, hogy az érintett milyen szerepet tölt be a családjában, milyen dinamika jellemzi kapcsolatait és, milyen mintákat, szokásokat, szerepeket hoznak a családtagok a múltjukból.

A családterápia éppen ezért csak úgy tud megvalósulni, ha az összes érintett részt vesz a folyamatban, jelen van a családterápiás üléseken. Az egy háztartásban élő személyeknek feltétlenül ott kell lenniük az üléseken, és előfordulhat, hogy egy-egy távolabbi rokon jelenléte is szükségessé válik, ha a nehézség azt megkívánja.

Ez a rendszerszemléletű hozzáállás azért nagyon fontos, mert a családterápiának az alapvetése, hogy az egyéni tünet az egész családban megjelenő kapcsolati zavarnak a következménye, így azt orvosolni csak az egész rendszer vizsgálatán keresztül lehetséges. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a családdal való munka sosem hibáztatásról, bűnbak keresésről szól. A családterapeuta sosem áll egyik családtag oldalára a többivel szemben.

A családterápia célja közösen rátalálni a család erőforrásaira, és ezekre alapozva elindítani a pozitív jövőképhez szükséges változásokat. Ilyenkor olyan új egyensúlyi állapot alakul ki, amelyben minden családtag önazonosan, egészségesen képes működni.

Gyakorlatban úgy kell elképzelni egy családterápiás ülést, hogy a résztvevők körben elhelyezkedve foglalnak helyet a családterápiás helyiségben, ahol a terapeuták iránymutatásával zajlanak az ülések.

A családterápiás ülés időtartama 75-90 perc és páros vezetéssel valósul meg.